A két jó barát

„November, fúj a szél, Kicsimanó fürgén lép…\" – dudorászta a csontig hatoló szélben Kicsimanó iskolába menet. Tavalyról maradt kabátkájában összehúzta magát, fülére szorosan ráhúzta sapkájának meleg fülvédôjét, sálával az orráig takarta arcát. Éppen csak szemecskéi látszottak, mint két fénylô, derûs csillag.

Ment, és dudorászott, hogy ne kelljen a hidegre figyelnie. Ám a friss hó számára nagyon megnehezítette a járást. Hiába ért combközépig csizmácskája, éppen addig ért a hó is minden lépésekor. Alig haladt valamit, pedig amikor lehetett a fák alatt igyekezett, ahol nem gyûlt meg annyira a hó.

A tegnap kezdett esni a hó, éppen amíg iskolában voltak, így a sámánbácsi nem is tartotta meg az utolsó órát, hanem kivitte már másodikos csemetéit – hadd nôjjenek, szépüljenek az új hóban. Mindenki örült, viháncoltak az gyerekek, csak Kicsimanó kezdett töprengeni azon, hogy mi lesz, ha túl sok hó hull egyszerre, hogyan fog ô hazamenni, és másnap az iskolába eljutni.

Így történt, s lám, másnap hiába küszködött, érezte, hogy el fog késni. Csak tette egyik lábát a másik után, egyre keservesebben dúdolt…

– Szia Kicsimanó! Igyekezz, mert elkésel – köszönt rá vidáman  Karcsi, mintha a semmibôl lépett volna ki.

– Szia. Igyekeznék, csak éppen majd eltemet a hó, nem tudok gyorsabban. Az se biztos, hogy beérek.

– Jaj, te Kicsimanó, hát miért nem szóltál már a tegnap, hiszen utánad mentem volna. A tavaly is ketten mentünk télen iskolába. Most is úgy lesz.

– De Karcsi, neked azért korábban kell majd felkelned… – szabadkozott a picinyke erdôfia, de Karcsi a szavába vágott:

– Szívesen tettem a tavaly is, örömmel teszem ezután is – s azzal felsegítette Kicsimanót, aki a medvebocs bundájába kapaszkodva, annak tarisznyájára csücsült. – Különben is, legalább nekem se kell egyedül mennem.

S hogy másra fordítsa a szót, Kicsimanó ne tudjon hálálkodni, Karcsi megkérdezte, hogy elkészült-e minden leckéjével, s nem nézné-e meg neki a matek házi feladatát, ugyanis az egyik összeadásban nem egészen biztos, mamájának sem volt ideje ellenôrizni, mert öccsei nagyon nyûgösek voltak a tegnap.

Így jóidôben beért a két barát az erdei iskolába, ahol most is, akárcsak minden tanítási napon, amióta szárnyai alá vette ôket, sámánbácsi már asztalánál ült. De mivel még volt néhány perc a tanítás kezdetéig Kicsimanó megnézte még a Karcsi matek háziját, és még azt is megmondta neki, hogy hol rontotta el az összeadást.

A két jóbarát délben is együtt ment haza. Kicsimanó a medvebocs tarisznyáján üldögélve, bundájába kapaszkodva. S így lesz ez egész télen, amíg a hó tart… Hiszen ôk ketten nagyon jó barátok.